Woody Allen mondta egyszer: „Beiratkoztam egy gyorsolvasó tanfolyamra, és húsz perc alatt elolvastam a Háború és békét. Oroszországról szól.” A mai, felgyorsult és digitalizálódott életünkben az olvasás sem ugyanaz, mint száz évvel korábban. Nap, mint nap rengeteg különböző témájú írott tartalmat fogyasztunk – bulvárcikkeket, gazdasági elemzéseket, időjárásjelentést, e-maileket, tweeteket és még az ásványvizes üveg palackján található leírást is – ami egyre inkább azt eredményezi, hogy a figyelmünk megoszlik, és egyre kevesebb ideig tudunk egyszerre egy dologra fókuszálni.
Az olvasás nem csupán a szépirodalmi regények fogyasztását jelenti. Olvasunk akkor is, amikor felszállunk a buszra és megnézzük a menetrendet. Olvasunk akkor is, amikor megnyitjuk a munkatársunk által küldött e-mailt, de akkor is, amikor a bevásárlóközpont mosdójában kihelyezett piktogramos tájékoztatóra nézünk. Az olvasás velünk van a nap minden órájában, a hét minden napján. De mi a helyzet az olvasás jövőjével?
Legújabb epizódunkban visszatérő vendégekkel beszélgettünk az olvasás jelenlegi aspektusairól és jövőbeli kilátásairól. Hódi Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott Pedagógiai Intézetének adjunktusa és Tóth Edit, az MTA Képességfejlődés Kutatócsoportjának tudományos munkatársa segítettek eligazodni a rengeteg kutatás és trend között, ami az olvasás és az olvasó ember témáját illeti. Kiderül, hogy miért olvasunk egyre kevesebbet szórakozás céljából, miért fontos a gyerekeket másfajta megközelítésből motiválni az olvasásra, miért van a modern embernek két, párhuzamos olvasási technikája. Miért részei az emojik az írásbeli kommunikációnak, mi az a funkcionális analfabetizmus és milyen utópiák vagy disztópiák jelentek már meg az olvasás jövőjéről a világban.